Biblia

¹ Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,

² Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;

³ Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;

⁴ A kik izráeliták, a kiké a fiúság * és a dicsőség és a szövetségek, meg a * törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;

⁵ A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, * a ki mindeneknek felette örökké áldandó * Isten. Ámen.

⁶ Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. * Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;

⁷ Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban * neveztetik néked a te magod.

⁸ Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait * tekinti magul.

⁹ Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. *

¹⁰ Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: *

¹¹ Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, * hanem az elhívótól,

¹² Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. *

¹³ Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, * Ézsaut pedig gyűlöltem.

¹⁴ Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! *

¹⁵ Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. *

¹⁶ Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.

¹⁷ Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. *

¹⁸ Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.

¹⁹ Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? *

²⁰ Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? *

²¹ Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

²² Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,

²³ És hogy megismertesse az ő dicsőségének * gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?

²⁴ A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,

²⁵ A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek. *

²⁶ És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. *

²⁷ Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg. *

²⁸ Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.

²⁹ És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek * Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.

³⁰ Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az * igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;

³¹ Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.

³² Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés * kövébe,

³³ A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem * Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.