Biblia

¹ Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, * ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.

² A gazdagnak * felette sok juhai és ökrei valának;

³ A szegénynek * pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.

⁴ Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, a ki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, a ki hozzá ment.

⁵ Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte.

⁶ A bárányért pedig négy * annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.

⁷ És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az * az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én * kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből.

⁸ És néked adtam a te urad * házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked.

⁹ Miért vetetted meg * az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel * ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.

¹⁰ Most azért ne távozzék el a fegyver * soha házadból, mivel megútáltál engem, * és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.

¹¹ Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és * feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.

¹² Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt.

¹³ Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz * meghalni.

¹⁴ Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad * is, a ki lett néked, bizonynyal meghal.

¹⁵ Ezekután elméne Nátán az ő házához. És megveré az * Úr a gyermeket, a kit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék.

¹⁶ És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bőjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.

¹⁷ Felkelének azért az ő házának vénei és menének ő hozzá, hogy felemeljék őt a földről: de nem akará, és nem is evék ő velek kenyeret.

¹⁸ Hetednapra azért meghala a gyermek, * és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen?

¹⁹ Látván pedig Dávid, hogy az ő szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az ő szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.

²⁰ Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék és megkené magát és más ruhát vőn magára, és bemenvén az Úr házába, * imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.

²¹ Akkor mondának az ő szolgái néki: Mi dolog ez, a mit míveltél? Míg a gyermek élt, bőjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkelél és kenyeret ettél.

²² Monda ő: Míg a gyermek élt, addig bőjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam: Ki tudja, * talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek.

²³ De most, hogy meghalt, vajjon miért bőjtölnék? Vajjon visszahozhatom-é azzal? Én megyek ő * hozzá, de ő nem jő ide vissza én hozzám.

²⁴ És megvigasztalá Dávid az ő feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És ő szült fiat, * és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,

²⁵ A mint megizente vala Nátán próféta által, ki nevezé az ő nevét Jedidjának, az Úrért.

²⁶ Joáb pedig * hadakozék az Ammon fiainak városa, Rabba ellen, és megvevé a királyi várost.

²⁷ És követeket külde Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a városnak egyik részét, a hol a víz van.

²⁸ Most azért gyűjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.

²⁹ Egybegyűjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harczola ellene, és elfoglalá azt.

³⁰ És elvevé az ő * királyuknak koronáját annak fejéről, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága kövekkel vala rakva, és lőn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.

³¹ A népet pedig, mely benne vala, kihozatá; és némelyét * fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemenczén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával. Haza méne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.