Biblia

¹ Összegyűjté ezek után Dávid az egész * Izráelnek színét, harmincezer embert.

² És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, * Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok * között.

³ És tevék az Isten ládáját új * szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.

⁴ Elvivék azért azt az * Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen.

⁵ Dávid * pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.

⁶ És mikor Nákonnak * szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.

⁷ Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.

⁸ És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.

⁹ Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?

¹⁰ És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját * Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed * Edom házánál.

¹¹ És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.

¹² És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr * az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé * az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid * városába * vígassággal.

¹³ Mikor pedig azok, a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.

¹⁴ Dávid pedig teljes * erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs * efódot övedzett magára Dávid.

¹⁵ Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.

¹⁶ Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, * Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, * megútálá őt szívében.

¹⁷ Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az * ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt.

¹⁸ Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá * a népet a Seregek Urának nevében.

¹⁹ És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.

²⁰ Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges * vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!

²¹ És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem * választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme * legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.

²² Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók * előtt, a kikről te szólasz.

²³ Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha * gyermeke az ő halálának napjáig.