Biblia

¹ Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,

² Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, * én czédrusfából csinált palotában * lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok * között van.

³ És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.

⁴ Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:

⁵ Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban * lakjam?

⁶ Mert én nem laktam házban * attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.

⁷ Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?

⁸ Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, * a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;

⁹ És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet * előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.

¹⁰ Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem * mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint * annakelőtte,

¹¹ Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem * az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az * Úr.

¹² Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a * te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:

¹³ Az fog házat * építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.

¹⁴ Én leszek néki * atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt * emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;

¹⁵ Mindazáltal * irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.

¹⁶ És állandó lészen a te házad, és a te országod * mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.

¹⁷ Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.

¹⁸ Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok * én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?

¹⁹ És ez még csekélynek * tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől * messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!

²⁰ De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól * ismered, Uram Isten, a te szolgádat?

²¹ A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy * megjelentsd a te szolgádnak.

²² Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs * olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.

²³ Mert melyik nép olyan, mint a te néped, * az Izráel, melyért * elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.

²⁴ Mert megerősítetted magadnak a te népedet, * az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök.

²⁵ Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál * a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál;

²⁶ Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!

²⁷ Mert megjelentetted a te szolgádnak * fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek * Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.

²⁸ Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te * beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),

²⁹ Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.