Biblia

¹ Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

² Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

³ Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

⁴ Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.

⁵ Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.

⁶ Az ő balkeze * az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.

⁷ Kényszerítlek * titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.

⁸ Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!

⁹ Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,

¹⁰ Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

¹¹ Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.

¹² Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

¹³ A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

¹⁴ Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!

¹⁵ Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.

¹⁶ Az én szerelmesem * enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

¹⁷ Míglen meghűsül a * nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.