Biblia

¹ A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

² Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és * kiáltásom jusson te hozzád!

³ Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

⁴ Mert elenyésznek az én napjaim, mint * a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

⁵ Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

⁶ Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz * ragadt.

⁷ Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

⁸ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

⁹ Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

¹⁰ Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

¹¹ A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

¹² Napjaim olyanok, mint a * megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

¹³ De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

¹⁴ Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a * megszabott idő.

¹⁵ Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, * és a porát is kímélik.

¹⁶ És félik a népek * az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

¹⁷ Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

¹⁸ Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

¹⁹ Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja * az Urat.

²⁰ Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

²¹ Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza * a halálnak fiait.

²² Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

²³ Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

²⁴ Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

²⁵ Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; * a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

²⁶ Régente fundáltad a földet, s az egek * is a te kezednek munkája.

²⁷ Azok elvesznek, de * te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

²⁸ De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

²⁹ A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen * megáll előtted.