Biblia

¹ Áldjad én * lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

² A ki körülvette * magát világossággal, mint egy öltözettel, * és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

³ A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az * ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

⁴ A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

⁵ Ő fundálta a földet az * ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

⁶ Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek * felett is vizek állottak vala.

⁷ Egy kiáltásodtól * eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

⁸ Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

⁹ Határt * vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

¹⁰ A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

¹¹ Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

¹² Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

¹³ A ki megöntözi * a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

¹⁴ A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

¹⁵ És bort, * a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé * teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

¹⁶ Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

¹⁷ A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

¹⁸ A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák * hörcsögöknek menedéke.

¹⁹ Teremtett holdat * ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

²⁰ Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

²¹ Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak * a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

²² Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

²³ Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

²⁴ Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld * a te gazdagságoddal.

²⁵ Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

²⁶ Amott gályák járnak * s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

²⁷ Mindazok te reád néznek, hogy megadjad * eledelüket alkalmas időben.

²⁸ Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

²⁹ Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, * kimulnak és porrá lesznek újra.

³⁰ Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

³¹ Legyen az Úrnak * dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

³² A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, * és füstölögnek azok.

³³ Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

³⁴ Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

³⁵ Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!