Biblia

¹ Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok * az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.

² Ki beszélhetné el az Úr nagy * tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?

³ Boldog, a ki megtartja a * törvényt, és igazán cselekszik minden időben.

⁴ Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,

⁵ Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

⁶ Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.

⁷ Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, * a veres tengernél.

⁸ De ő megsegíté őket az ő * nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

⁹ Rákiálta a * veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.

¹⁰ És kisegíté őket a gyűlölő * kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.

¹¹ Szorongatóikat * víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.

¹² És hittek az ő beszédeinek, és énekelték * az ő dicséretét.

¹³ Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem * várák az ő tanácsát!

¹⁴ Epekedés * epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

¹⁵ És megadá nékik, a mit kivántak; és * ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

¹⁶ És irigységre indulának * Mózes ellen a táborban, az Úr * szentje, Áron ellen.

¹⁷ Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és * beborítá Abirám seregét.

¹⁸ És tűz * gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

¹⁹ Borjút * csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.

²⁰ Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

²¹ Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,

²² Csodákat * a Khám országában, félelmetes dolgokat * a veres tenger mellett.

²³ Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott * a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.

²⁴ És becsmérelték * a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.

²⁵ És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

²⁶ De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa * őket a pusztában;

²⁷ S hogy a pogányok közé * dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.

²⁸ Majd * hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

²⁹ És felingerelték cselekedeteikkel, és * zúdult reájok a csapás.

³⁰ Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.

³¹ És igazságul * tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

³² Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és * baja támadt Mózesnek miattok,

³³ Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

³⁴ Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket * az Úr.

³⁵ Sőt összeelegyedtek * a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

³⁶ És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.

³⁷ És feláldozák * fiaikat és leányaikat * az ördögöknek,

³⁸ És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.

³⁹ És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, * és paráznákká tetteikben.

⁴⁰ De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és * megútálta az ő örökségét.

⁴¹ És odaadá őket * pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.

⁴² És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

⁴³ Számtalanszor * megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben * merültek bűneikbe.

⁴⁴ De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

⁴⁵ És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy * kegyelmessége szerint megengesztelődék.

⁴⁶ És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a * kik őket fogva elvivék.

⁴⁷ Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és * gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

⁴⁸ Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.