Biblia

¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, * mert örökkévaló az ő kegyelme.

² Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

³ És a kiket összegyűjtött a * különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

⁴ Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

⁵ Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

⁶ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból * megmenté őket.

⁷ És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

⁸ Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

⁹ Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, * és az éhező lelket betölté jóval!

¹⁰ A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és * vassal;

¹¹ Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

¹² Azért megalázta * az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

¹³ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

¹⁴ Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

¹⁵ Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

¹⁶ Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

¹⁷ A balgatagok * az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

¹⁸ Minden étket * útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

¹⁹ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: * sanyarúságukból kiszabadította őket.

²⁰ Kibocsátá az ő * szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az * ő vermeikből.

²¹ Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és * az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

²² És áldozzanak hálaadásnak * áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

²³ A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,

²⁴ Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

²⁵ Szólott ugyanis és szélvészt * támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

²⁶ Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

²⁷ Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

²⁸ De az Úrhoz * kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

²⁹ Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és * megcsendesedtek a habok.

³⁰ És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

³¹ Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!

³² És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

³³ Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

³⁴ Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek * gonoszsága miatt.

³⁵ Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

³⁶ És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

³⁷ És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy * hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

³⁸ És megáldá őket és igen megszaporodának, * és barmaikat sem kevesbítette meg.

³⁹ De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

⁴⁰ Gyalázatot zúdított * a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

⁴¹ De felemelé a * nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

⁴² Látják az igazak * és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja * az ő száját.

⁴³ A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét! *