Biblia

¹ Dávidé. Áldott az Úr, az én * kőváram, a ki hadakozásra * tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

² Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti * alám népemet.

³ Uram! Micsoda az * ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

⁴ Olyan az ember, mint a * lehellet; napjai, mint az átfutó * árnyék.

⁵ Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a * hegyeket, hogy füstölögjenek!

⁶ Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

⁷ Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki * és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

⁸ A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

⁹ Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú * hangszerrel zengedezlek téged;

¹⁰ Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti * Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

¹¹ Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

¹² Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

¹³ Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, * ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

¹⁴ Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

¹⁵ Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek * az Úr az ő Istene.