Biblia

¹ Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre * könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

² A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid * hadd lássanak igazat.

³ Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál * semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

⁴ Az emberek cselekedeteinél a te ajkad * igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

⁵ Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

⁶ Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

⁷ Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

⁸ Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

⁹ A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

¹⁰ Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

¹¹ Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

¹² Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra * szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

¹³ Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

¹⁴ Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; * megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

¹⁵ Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn * felserkenek.