Biblia

¹ Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

² Én Istenem, * én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

³ Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz * meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

⁴ Pedig te szent vagy, * a ki Izráel dícséretei között lakozol.

⁵ Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

⁶ Hozzád kiáltottak * és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

⁷ De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. *

⁸ A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják * fejöket:

⁹ Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, * hiszen gyönyörködött benne!

¹⁰ Mert te hoztál ki * engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

¹¹ Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te * voltál Istenem.

¹² Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

¹³ Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán * bikái.

¹⁴ Feltátották * rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

¹⁵ Mint a víz, úgy * kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

¹⁶ Erőm kiszáradt, * mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

¹⁷ Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok * serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

¹⁸ Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak * néznek s bámulnak rám.

¹⁹ Megosztoznak ruháimon, * és köntösömre sorsot vetnek.

²⁰ De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

²¹ Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet * a kutyák körmeiből.

²² Ments meg engem * az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

²³ Hadd hirdessem * nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

²⁴ Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek * őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

²⁵ Mert nem veti meg * és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

²⁶ Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom * azok előtt, a kik félik őt.

²⁷ Esznek * a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

²⁸ Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld * minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

²⁹ Mert az Úré a * királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

³⁰ Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

³¹ Őt szolgálják * a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

³² Eljőnek s hirdetik * az ő igazságát az ő utánok való népnek, * hogy ezt cselekedte!