Biblia

¹ Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

² Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

³ Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

⁴ Szégyen, * gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

⁵ Legyenek olyanok, mint a polyva a * szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

⁶ Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

⁷ Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

⁸ Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

⁹ Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve * szabadításában.

¹⁰ Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a * nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

¹¹ Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a * miről nem tudok.

¹² Jóért * roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

¹³ Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

¹⁴ Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

¹⁵ Ők pedig * örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

¹⁶ Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

¹⁷ Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg * lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

¹⁸ Dicsérlek * a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

¹⁹ Ne örüljenek * rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim * se hunyorgassanak rám.

²⁰ Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

²¹ Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta * a szemünk.

²² Láttad, oh * Uram - ne hallgass, oh * Uram; ne légy távol tőlem!

²³ Serkenj föl, * ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

²⁴ Ítélj meg engem a * te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

²⁵ Ne mondhassák szívökben: Örülj mi * lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

²⁶ Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

²⁷ Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

²⁸ Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.