Biblia

¹ Asáf zsoltára. Az Istenek * Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

² A * Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

³ Eljön * a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

⁴ Hívja * az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje * népét:

⁵ Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik * szövetségemet!

⁶ És az egek kijelentik * az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

⁷ Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, * hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te * Istened.

⁸ Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

⁹ De nem fogadhatok * el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

¹⁰ Mert * enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

¹¹ Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.

¹² Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ * és ennek mindene.

¹³ Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

¹⁴ Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek * fogadásidat!

¹⁵ És hívj segítségül * engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz * engem.

¹⁶ A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

¹⁷ Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad * mögé veted rendelésimet!

¹⁸ Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

¹⁹ A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

²⁰ Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

²¹ Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan * vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

²² Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak * menthetetlenül:

²³ A ki hálával áldozik, * az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.