Biblia

¹ Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

² Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek * lelkemig hatottak.

³ Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat * elborít engem.

⁴ Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt * a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

⁵ Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

⁶ Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

⁷ Ne szégyenüljenek * meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

⁸ Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

⁹ Atyámfiai előtt * idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

¹⁰ Mivel a te házadhoz való féltő szeretet * emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai * hullanak reám.

¹¹ Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

¹² Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

¹³ A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

¹⁴ Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, * oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

¹⁵ Ments ki engem az * iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

¹⁶ Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

¹⁷ Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

¹⁸ És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; * mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

¹⁹ Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg * azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

²⁰ Te tudod az én * gyalázatomat, szégyenemet * és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

²¹ A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

²² Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban * eczettel itatnak vala engem.

²³ Legyen az ő * asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

²⁴ Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

²⁵ Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

²⁶ Legyen az ő * palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

²⁷ Mert a kit te megvertél, azt * üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

²⁸ Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

²⁹ Töröltessenek ki az élők * könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

³⁰ Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

³¹ Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

³² És kedvesebb * lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

³³ Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; * ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

³⁴ Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

³⁵ Dicsérjék őt az * egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

³⁶ Mert megtartja Isten * a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

³⁷ És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.