Biblia

¹ Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

² Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; * szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

³ Nyomorúságom * idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

⁴ Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

⁵ Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

⁶ Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

⁷ Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

⁸ Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

⁹ Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

¹⁰ Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

¹¹ És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

¹² Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem * hajdani csodáidról;

¹³ És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

¹⁴ Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

¹⁵ Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

¹⁶ Megváltottad * népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

¹⁷ Láttak téged a vizek, oh * Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

¹⁸ A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

¹⁹ Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid * megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

²⁰ Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

²¹ Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek * és Áronnak kezével.