Biblia

¹ Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok * jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.

² Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

³ Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.

⁴ Gyalázattá lettünk * szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

⁵ Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?

⁶ Ontsd ki haragodat * a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

⁷ Mert megemésztették * Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

⁸ Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink * vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

⁹ Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek * dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

¹⁰ Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

¹¹ Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

¹² És fizess meg szomszédaink keblébe * hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

¹³ Mi pedig, * a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!